Ágoston Réka


Ágoston Réka vagyok, konduktor. Elsősorban mozgásbeli-, és/vagy egyéb fejlődési késéssel, elmaradással küzdő gyermekekkel és családjaikkal foglalkozom. A munkámat, azaz a fejlesztő foglalkozásokat, a családoknak, gyermekeknek szervezett élményprogramokat áthatja a természethez és az állatokhoz való szerves kapcsolódás, ezért is megtiszteltetés, és szívemhez közálló dolog részese lenni a PDF munkájának és életének.

Az eltérő fejlődésmenetű gyermekek és felnőttek világa napjainkban már ki-kitekinget a háttérbe szorult működéséből, bár helyzetét tekintve még mindig nehezen elfogadott rendszer.  „Sérült”, „fogyatékos”, „nem egészséges”, „autista”. A mai világban ezek a jelzők hangoznak el leggyakrabban olyan emberekre használva, akik a társadalomban az elvárások asztalán nem a megszokott, elfogadott, nem a „nagykönyv szerint” fejlődnek, legyen az bármely képesség, vagy készség területének elégtelensége, hiánya. Az integrációra tett erőfeszítések mutatják, hogy a társadalom igyekszik megfogni azt a kérdéskört, hogyan lehetne a sérültek világát a saját világukkal egyeztetni, bevonni, egyként kezelni, bár az elfogadásban, a megértésben, az együttműködés aspektusaiban még találhatók nehézségek.

Ha kicsit eltávolodom, és az egész Földet nézem, kijelenthetem biztosan, hogy nincs két ugyanolyan ember. Nem születik le két teljesen azonos DNS-sel rendelkező, külsőre és belsőre is egyező ember. Minden ember más céllal, feladattal, tulajdonságokkal, másmilyen képességekkel és nehézségekkel születik meg. Tulajdonképpen nincs okunk arra, hogy különbséget tegyünk ember és ember között. Lehet, hogy én találkozom gyermekekkel és családokkal, akik olyan dolgokban segítséget kérnek tőlem, melyekben az én szakmai (és személyes) tudásom által segíthetek, de közben, hogy engem, vagy egy szakembert hogyan és mire tanít egy- egy gyermek, vagy felnőtt, arról kevés szó esik.

Oda-vissza működő rendszer ez, és ezért vagyunk Egyek. Folyamatosan tanulunk egymástól, egymás által, saját magunktól is, és, mivel különbözők vagyunk, tesszük mindezt különbözőképp, a mi sajátos és egyedi módunkon. 

Egymást megismerni fontos, azonban a másik emberhez vezető út először a saját magunkra való rátalálásban gyökeredzik. Legyen bárki, bármilyen szakterületen, vagy bármelyik „oldalon”, elsősorban önmagunk megértése által, az önmagunkért való felelősségvállalással léphetünk egyszerre magunk felé, és embertársaink, illetve a természet felé is. Az ember a természettel együtt lett teremtve. Ennek lényege, hogy a természetben lenni és tenni azt jelenti: önmagamhoz közelebb lépni. A természet inspirál.

Az ember és természet kapcsolatát kiválóan figyelhetjük meg a gyermekeken. Bennük meglelhető az az ősi, mélyen gyökeredző szál, amivel a természetbe lépve annak tökéletes részévé képes válni. Együtt rezeg egy fűszállal, egy tócsával, homokkal, a kavicsokkal.  Kíváncsian érinti meg a körülötte lévő/élő anyagokat, és gyakorolja saját hatását rájuk. Eggyé válik velük. Felnőttként ez ugyanígy él bennünk, éppen csak feledésbe vész, más dolgok élveznek életünkben prioritást. A gyermekek ezért fontos tanáraink.

Egy eltérő fejlődésmenetű gyermek akár már a kezdetektől fogva másképp éli meg az őt körülvevő világot. Másképp hallja, látja, másképp tapintja, az őt elérő ingereket másképp dolgozza fel, vagy azok zsákutcába érve elvesznek.  Az észlelés és érzékelés alapjainak megváltozása által a gyermek e hatásokra tett reakciója is különböző utakat járhat, sajátos mintát követhet. Nekik és az őt körülvevő környezetnek pedig e sajátosságok feltérképezésével kell együttműködniük.

A cél az, hogy egy ember a saját képességeihez mérten, a változással teli személyes fejlődésívén át az őt körülvevő világban megnyilvánuljon, és kibontakoztathassa önmagát. A hibákkal, tapasztalásokkal, és sikerekkel együtt, cselekedetei által képes legyen meghatározni a helyét, függetlenségét, értékét, és boldogulásának forrását. Úgy gondolom, ez a Földön minden egyes emberre igaz, fejlődésmenetétől függetlenül.

A PDF ehhez segít hozzá. A benne együttműködő emberek hiszik, hogy önmaguk személyes fejlődésén át elérhető a saját boldogságuk. E képp az ezért tett felelősségvállalásuk társadalmi szinten is kihat. A saját, boldogulás felé vezető útra lépve pedig a másik ember és a természet felé való fordulás egyértelműen, avagy természetesen történik meg. A PDF az az élettér, ahol minden egyes embernek lehetősége van saját képességei által megtapasztalni önmaga nagyszerűségét, más emberekkel és a környezettel való kapcsolatát, ezt a kívül-belül létező egységet. Alapkoncepciónk, hogy ember emberrel egyenlő, így építve ki a környezetvédelem, állatvédelem, de az önmagunkról, társainkról való gondoskodás felbecsülhetetlen, és örök érvényű körforgását. Boldog vagyok, hogy a részese lehetek ennek a folyamatnak és munkának!