Food waste - az élelmiszer pazarlás

Talán nem is gondolnánk, de valamilyen módon mindnyájan részesei vagyunk az élelmiszer pazarlásának. Előfordulhat például, hogy napirendünk váratlanul megváltozik, ami miatt előzetes étkezési terveink is borulnak, vagy hirtelen nem marad elég időnk egy előre betervezett étel elkészítéséhez, ami miatt alapanyagoknak várniuk kell. Sok minden vezethet az élelmiszer veszteséghez, de alapvetően két fő oka ismert annak, hogy élelmiszer a szemétbe kerülhet: vagy túl sokat vásároltunk, készítettük el adott étkezéshez, vagy az élelmiszereket nem használtuk fel a fogyaszthatósági időn belül.

Ha az okokat közelebbről is megvizsgáljuk, akkor a következő jelenségeket azonosíthatjuk:

  • maradék, ami a fölöslegesen elkészített, vagy a tányéron hagyott étel,
  • csak részben elfogyasztott ételek, melyek a hűtőszekrény mélyén végzik, amit később már nem használunk fel,
  • megromlott élelmiszerek, ezek többnyire tejtermékek, húsfélék, melyeket nem használtunk fel időben,
  • nem kívánatos ételek, melyek az igényeinknek nem felelnek meg: az élelmiszer fogyasztásra esélyes lett volna, de az elkészítés nem volt megfelelő,
  • lejárt élelmiszerek, pl. kenyér, liszt, konzervek, melyek általában a konyhaszekrényben várnak a szükségesnél hosszabb ideig.

A fenti okok bármelyike is következzen be, fontoljuk meg, hogy a szemétbe került ételt korábban megvásároltuk, azt valaki a boltba/piacra eljuttatta és végül volt aki előállította vagy megtermelte. Mindeközben veszteség keletkezett már a termények betakarításnál, a szállításnál, az élelmiszerek feldolgozásánál és az áruházak közötti elosztás során, azaz minden egyes lépésben, amíg egy élelmiszer a kezdetektől a kosarunkba került.

Ha ezt a globális élelmiszer-fogyasztás nagyságrendjén keresztül nézzük, akkor az élelmiszer szemét okozta veszteség hatalmas méretű. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) számításai szerint évente 1,3 milliárd tonna élelmiszer megy veszendőbe globálisan, a világszinten előállított élelmiszerek közel harmada, aminek egyenes következményei az élelmiszer-hiány, a vízhiány, a természeti sokszínűség indokolatlan csökkenése és az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának növekedése (gondoljunk a rengeteg szeméttelepre). Amerika és Kína után az élelmiszer szemét termeli a legtöbb szén-dioxidot.
A Földön jelenleg megművelhető területek mintegy egyharmadát (1,4 milliárd hektárt) olyan élelmiszerek megtermelésére használjuk fel, melyek később veszendőbe mennek. A nagyságrendek az egyes ember számára már-már beláthatatlanok, emiatt azt is gondolhatnánk, hogy a probléma meghaladja azokat a kereteket, amiket egyénileg, mi magunk is megtehetnénk a jelenség orvoslására. Ám ez nem így van.

Hogyan tudjuk az élelmiszer szemét mennyiségét mi magunk is csökkenteni?

Általános receptek, vagy módszerek nincsenek, azonban első lépésként legyünk tudatosak abban, hogy mi magunk hogyan kezeljük a nálunk levő élelmiszereket. Figyeljük meg és mérjük fel, hogy mit, milyen okból és mekkora mennyiségben hagyunk elveszni. Ne féljünk feltárni az okokat, hisz a saját pénztárcánkra és a saját egészségünkre megy a játék. Emellett ha tudjuk, hogy mi és miért megy veszendőbe, lesz lehetőségünk érdemben megváltoztatni a jelenséget. Ilyen érdemi változtatás például, ha számon tartjuk a már meglevő készleteinket, ha megfelelően megtervezzük az étkezéseinket, vagy ha bevásárolni csak egy előre összeírt listával indulunk el. A vásárlás során is számos, vásárlásra ösztönző hatás ér el bennünket, de ha ragaszkodunk a bevásárlólistánkhoz, elkerülhetjük a szükségtelen vásárlásokat.
Hazaérve a vásárlásból hozzuk ki a legtöbbet a megvásárolt élelmiszerekből. A tárolásnál rendszerezzük ételeinket pl. lejárati idő szerint, vagy az azonnal fel nem használandó, vagy később még elfogyasztható élelmiszereket tartósítsuk (pl. fagyasztással).

Az ételek elkészítése és az étkezés során ha néhány szempontot szem előtt tartunk, nemcsak a veszteséget csökkentjük, de emésztésünket is segítjük:

  • ismerjük meg, hogy mekkora adag esik jól testünknek (a tele tányér könnyen tele szemeteshez vezethet),
  • ügyeljük az ízléses és sokszínű tálalásra, ezáltal azonos ételekből is különböző fogásokat varázsolhatunk anélkül, hogy azok unalmassá válnának,
  • fedezzük fel az alapanyagok legkülönbözőbb elkészítési módjait, receptjeit, engedjük fejlődni kreativitásunkat ezen a területen is!

A kezdetben felmért, a háztartásunkban keletkező veszteségekben már rövid idő elteltével ténylegesen mérhető javulás jelentkezik, ha e lépések bármelyikét, vagy mindet együttesen szem előtt tartjuk.
Ha belegondolunk, ezek mind-mind saját döntéseinken alapuló, belátható lépések a saját életünkben, de hatásaik messze túlmutatnak egyéni kereteinken.

Tartsatok velünk ezen az úton!