Heti ötös - Minden, ami „busó”
Éppen itt az ideje egy kis ijesztgetésnek! Na de ne egymást, hanem a telet, vagy - a régmúltba tekintve- a törököket. A mohácsi busójárás 2009-től az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listájának része, 2012 óta pedig Hungarikum. A népszokás első feljegyzései a XVIII. századból származnak. De mitől busó a busó? Lássuk 5 jellemzőjét.
1. A télűzés
A télűzés európai tradíciója, a Farsang, vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A télűzés és tavaszköszöntés számos európai tradíciónak örvend, többek között a riói és a velencei karnevál is hasonló elveken alapulnak. A busójárásnak komoly hagyományai vannak Szerbiában és Bulgáriában is. Mohácson Farsang-vasárnap reggeltől Húshagyókedd estig tart. A 3 napos vidám ünneplés végén, kedden este a busók a telet és farsangot jelképező koporsót viszik végig a belvároson és nagy zajongás, ünneplés közben a város teljes lakosságának kíséretével elégetik azt. Ezt hívják „farsangtemetésnek".
2…vagy törökűzés?
A legenda a XVI. századba repít vissza, amikor a falu népe (többek között a délszláv eredetű sokácok) a törökök elől a Mohácsi-szigetek ingoványos mocsaraiba menekült. Megelégelve azonban a bujdosást, ijesztő álarcokat kezdtek készíteni, melyeket vérrel színezték, és rá birkabőrcsuklyát aggattak. Éjjel a bundában és a fából készült ördögi maszkban keltek át csónakkal a Dunán, derekukra kötött kereplőkkel és marhakolompokkal jelt adást követően kiűzték a törököket Mohácsról. A legenda valós történelmi eredete vajmi kevés, mégis, a télűző szerephez kapcsolódva szerves alkotóeleme a mai alakoskodás- játéknak.
3. A busó „fashion”
A lábakon csizma, a lábszáron színes harisnya, felette szalmával bélelt fehér vászongatya. A derékon, és a kézben marhakötélen lógó marhakolompok, kereplők, és irdatlan láncok. Kabátként a szőrével kifordított bekecs szolgál, és a fejen az egyedülálló, fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett, birkabőrcsuklyás a legkülönbözőbb módon ábrázolt, félelmetes, vicsorgó, kos vagy kecske szarvval tűzdelt ördögi álarc ékeskedik.
4. Alakoskodók
Jelenleg 1000-1200 fő öltözik be minden évben, és indul el rikoltozva, kerepelve a szigetről csónakon át a Dunán, hogy átvonuljanak ugyanilyen zajt keltve az egész városon, a hatalmas nézősereg láttára. Közben be-betérnek házakba, buzogányukkal bökdösik a bámészkodókat, és mivel rájuk nem vonatkoznak a hétköznapi erkölcsiség szabályai, apróbb csínyeket követnek el útjukon, leginkább fiatal hölgyeket kiszemelve. Az alakoskodás lényege, hogy az álarc mögé bújva megváltozik a „személyiség”, és egyfajta rituális kontextusba, a maszk alatti „másik világ” egy sajátos tudatállapotába transzformálódik a személy.
5. A busótársadalom
A busók csoportokba tömörülve vonulnak (pl.: Ágyús, Ördögkerekes, Kürtös névre keresztelik magukat), mely csoportoknak meg van a saját belső autonómiája. Vonuláskor zenészek, táncosok, a maszkfaragók, valamint a jankelék és maskarák kísérik őket. A jankelék (egy bécsi zsidó ruhakereskedő, Jankele Grün után kapták a nevüket) a vonulás közben rendszeresen hozzávágják valakihez zsákjukat, általában csinos, fiatal nőkhöz. A maskarák a lefátyolozott arcú nők, a lakodalmas viseletbe öltözött férfiak, valamint a karneváli jelmezű alakok csoportja. A busók így járják végig egész Mohácsot.
Kedden tehát Mohácson is végleg el lett temetve a tél, és, ahogy a krókuszok és csillagvirágok is hirdetik, jöhet a tavasz!