Kéretlen betolakodók

Az elmúlt években rohamosan megnövekedett azoknak a rovaroknak a száma, melyek hazánkban korábban nem voltak jelen, majd hirtelen elszaporodtak, már-már átvéve az őshonos, gyakran hasznos rovarok életterét, jelentős károkat okozva ezzel nemcsak a mezőgazdaságban, de a természetes környezeti egyensúlyban is.

A tájidegen, özönfajok közül idén a legtöbb gondot a a harlekinkaticák, a zöld vándorpoloskák és az ázsiai márványpoloskák okozták.
Mindhárom rovarfajra jellemző, hogy emberi beavatkozás révén kerültek Európába, természetes ellenségük, ami a túlszaporodásukat megakadályozná, sajnos itt nincs  jelen, így e rovarok mára már jelentősen átalakították Európa “rovar-térképét”.

Ismerjük meg hát, hogy kikkel is állunk szemben, mikor a lakásunkban, vagy a kertünkben nagy számban kéretlenül garázdálkodó poloskáktól és harlekinkaticáktól próbáljuk meg visszafoglalni élőhelyeinket, vagy hasonló esetekről hallunk ismerőseink, barátaink által.

A harlekinkatica (Harmonia axyridis) biológiai védekezés céljából Kelet-Ázsiából betelepített ragadozó katicafaj. Jelentős mennyiségű tetűt fogyasztanak el naponta, ebben láttak lehetőséget az USA-ban, ahol 1916-ban kezdték el forgalmazni a pekánfán élő levéltetvek elleni védekezési lehetőségként. 1960-ban került először Európába először, ám más betelepített fajokhoz hasonlóan, a harlekinkatica is „elszabadult”, és a betelepítések gócpontjaiban (Franciaország, Svájc, Belgium és Hollandia) a 90-es évek közepére már önfenntartó populációkat alkotott, majd viharos sebességgel terjeszkedni kezdett. A faj azóta bejárta Európa szinte összes országát. Magyarországon az első példányt 2008-ban találták.

Magyarországon három változata terjedt el, a sárgás vagy vöröses színű, a szárnyfedőkön 0-20 fekete folttal rendelkező fajta, a fekete színű, a szárnyfedőkön 4 vöröses folttal rendelkező fajta és a ritkábban előforduló, fekete színű, két piros folttal rendelkező fajta.

Előfordulása után nagyon hirtelen és tömegesen kezdett szaporodni és terjedni, a faj közel két év alatt az egész országot elözönlötte. Testméretének köszönhetően más katicafajokkal szemben sikeresebb a táplálékszerzésben. Egyik fő veszélye éppen az, hogy ha a levéltetvek hiánya miatt nem jut elég táplálékhoz, akkor elfogyasztja az őshonos katicák lárváit is, kiszorítva ezzel a katicákat az élőhelyeikről. A bajt tetézi, hogy az elszaporodó állatok – táplálék hiányában – megrágják a gyümölcsfák virágait, magát a gyümölcsöket, zöldségeket is, ezzel közvetlen mezőgazdasági kárt okozva. A borászoknak komoly problémát jelent a szőlőszemekről a mustba bekerülő bogarak keserű alkaloidjának ízrontó hatása.

Ha a szabadban vannak, ártalmatlanok, viszont amikor eljön a hidegebb időszak, az átteleléshez melegebb helyeket keresnek. Beköltöznek a házakba vagy a házak falain keresnek menedéket. A harlekinkaticák csípős szagú sárgás, illékony váladékot bocsátanak ki, ha veszélyben érzik magukat, ürülékük pedig allergiás reakciókat válthat ki. Ha megpróbálnak beköltözni a házunkba, lakásunkba, akkor ügyeljünk arra, hogy sohasem egyedül érkeznek. Érdemes átvizsgálni a ház, lakás kisebb helyiségeit, zugait, házi kedvenceink lakhelyeit, hogy megszabadulhassunk nem kívánatos lakótársainktól.

Egyenlőre megoldatlan a harlekinkatica elleni védekezés kérdése. Házainkat, lakásunkat védhetjük azzal, ha az ajtók, ablakok réseit, nyílásait, melyeken keresztül a rovarok bejuthatnak, tömítjük valamilyen tömítőanyaggal (pl. szilikonnal), illetve tehetünk hálót az ablakokra, ajtókra. 

Ha van kiskertünk, akkor terméseink védelmében már nyáron megkezdődött csatánk a poloskák ellen. Az ősz beköszöntével azonban a poloskák már nem csak a kertekben okoznak mind több problémát, de egyre többen próbálnak meg hangosan zümmögve és berregve bejutni házunkba, lakásunkba téli szállást keresve. Megtapasztalhattuk, hogy a harlekinkaticához hasonlóan a poloska is erős, kellemetlen szagú váladékkal jelzi, ha elégedetlen az eközben őt érő emberi bánásmóddal. Lássuk hát, melyek azok a fajták, melyek miatt az helyben élő poloskákkal szemben is megrendülni látszik a bizalom.

A két legismertebb poloskafaj ami kéretlen, új jövevényként érkezett Magyarországra a zöld vándorpoloska és a barna színű ázsiai márványpoloska (vagy ázsiai márványos poloska). 

A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) valószínűleg importált zöldségekkel és gyümölcsökkel kerülhetett hozzánk Etiópiából. Tömeges elszaporodásukra az egyre melegedő éghajlatunk is sajnos kedvezően hatott. Jelenleg nem ismert, hogy lenne természetes ellenségük, vész esetén ugyanis bűzmirigyeiből erős szagú, kellemetlen illatanyagokat választanak ki, ezért a rovarevő ragadozók elkerülik őket. Gyakorlatilag akadálytalanul szaporodnak és terjeszkednek, többek között ennek is köszönhető a mostani kiterjedt invázió.

A zöld vándorpoloskák növények nedvével táplálkoznak, elsősorban a zöldségeket kedvelik, de a kőris-, hárs-, szivarfákra, vagy akár a gyomnövényekre is rátelepszenek. Kertünk zöldségeiben tetemes kárt tudnak okozni, a megtámadott növény a szúrások nyomán megbarnul, majd megrohad, végül elszárad. Különösen nagy kárt képesek tenni a paradicsomban, uborkában, zöldbabban, de megtámadják a szőlőt, az epret, szedret is. Nemcsak szúrásaikkal okoznak kárt, de bűzmirigyeinek és emésztőnedvének váladékával beszennyezik, így élvezhetetlenné teszik a terméseket.

A zöld vándorpoloskánál “fiatalabb” bevándorló poloskafaj az ázsiai márványpoloska (Halyomorpha halys), ami három éve jelent meg először Magyarországon. Japánban, Koreában, Kelet-Kínában honos, 1996-ban tengeri kereskedelmi szállítmányokkal kerülhetetett véletlen az USA-ba, Európában 2004 óta ismert, hazánkban 2013-ban találták az első példányt.

Minden gyümölcstermő cserjén és fán megél (alma, kajszi, cseresznye, ázsiai körte, őszibarack, nektarin). A kukorica, szója, zöldségfélék és számos dísznövény károsítója lehet. A márványos poloska azonban melegigényesebb, mint zöld rokona: ősszel sokkal korábban, már október végén telelőre vonul, és befejezi tevékenységét.

A poloskák elleni védekezésre több próbálkozás volt már, Ausztráliában és Kaliforniában egy, a poloskák testén élősködő darázsfajjal végeznek kísérleteket, illetve egy másik lehetőség a rovarölő szerek intenzívebb bevetése.

Ha a leginkább környezetbarát megoldást keressük, amivel saját környezetünkben kordában tudjuk tartani e rovarokat, akkor ültessünk tavasszal csapdanövényeket kertünkbe. Csapdának nyáron a hüvelyesek, kora tavasszal és ősszel a keresztesvirágúak alkalmasak. Az ezeken megjelenő rovarokat lesz szükséges összegyűjteni, vagy az ökogazdálkodásban engedélyezett permetezéssel kezelni.

A hidegebb idők beálltával látszólag kevesebb a teendőnk ezekkel az invazív rovarfajokkal, azonban érdemes jó időben felkészülnünk, hogy már kora tavasszal hatékonyan tudjuk felvenni a harcot kertünk e kéretlen betolakodóival.