Nemesítés vagy génmanipuláció?

Szürke marha, mangalica, vagy tönkölybúza, makói hagyma, szegedi paprika, szatymazi barack s megannyi hasonló, nemesítéssel létrehozott állat és növény, melyekkel napjainkban is gyakran találkozunk, és amelyek lényegükkel, ízűkkel, élettani hatásaikkal kitűnnek fajtatársaik közül. 

A világszerte egyre inkább tért nyerő génmódosított élelmiszer alapanyagok (pl. szója, kukorica, vagy gondoljunk a génmódosított birka kísérletekre) szintén emberi tevékenység nyomán jöttek létre, az élőlények genetikai állományába történt közvetlen beavatkozással. A génmódosítás szükségességét képviselő szakemberek számos alkalommal érvelnek azzal, hogy a mind a nemesítés mind a génmódosítás emberi beavatkozás eredménye, és a génmódosítás voltaképpen a nemesítés folyamatának valamiféle hatékony felgyorsítása.
Lássuk hát, hogy mi is az a határvonal, ami a két területet alapvetően megkülönbözteti egymástól.

A nemesítés egy adott növényfajtán belüli, vagy egymáshoz közel álló fajok közötti különböző változatok vagy formák célzott kiválasztását és továbbtermesztését jelenti, melynek célja, hogy a növény öröklött tulajdonságait megváltoztassák, javítva azokat.

Egy nemesített növényváltozat létrejöttét több évtizedes munka előzi meg. Ennek során először kiválasztják azokat az egyedeket, melyek rendelkeznek a továbbörökíteni kívánt pozitív tulajdonsággal, majd hosszú évek alatt kitermesztik ezeknek az egyedeknek azon változatát, ami tovább tudja örökíteni a pozitív tulajdonságát, végül azokat az egyedeket szelektálják amik fenn is tudják tartani magukat, azaz termést, magot hoznak. Összefoglalva, ha a nemesített változat a természetes kiválasztódás során nem tűnik el, akkor Természet “engedélyezte” a fennmaradását.

A géntechnológia vagy génmanipuláció ezzel szemben olyan eljárás,  amikor egy élőlény génállományába bevisznek vagy eltávolítanak onnan egy vagy több gént, azzal a céllal, hogy örökített tulajdonságait megváltoztassák. A cél olyan új fajták létrehozása, amelyek ellenállóbbak a környezeti változásokkal, gyomirtó szerekkel, betegségekkel, kártevőkkel vagy nehézfémekkel szemben, vagy amelyek olyan új tulajdonságokkal bírnak, mint a hosszabb tárolhatóság, a megváltozott íz vagy a nagyobb terméshozam. Ehhez leggyakrabban egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajokból származó géneket ültetnek be egymásba. Például emberi növekedést serkentő hormonnal gyorsabban és nagyobbra növő pontyot, baktérium és vírus génekkel pedig gyomirtó szerekkel szemben ellenálló haszonnövényeket lehet létrehozni.

2015-ben világszerte közel 180 millió hektáron termeltek génmódosított növényeket, amiben az Egyesült Államok járt az élen (Argentina és Kanada előtt), ahol mára már 90% fölötti a génmódosított szója-, pamut- és kukoricatermelés aránya.

A génmódosított élőlények elterjedése a környezetben “genetikai környezetszennyezéshez” vezet: a génmanipulált és a természetes (termesztett) növények, állatok közötti átkereszteződést eredményez (génszökés), a (baktérium génnel) génmódosított termény vagy állat nyers elfogyasztása bejuttatja a módosított géneket az elfogyasztó (természetes) élőlények szöveteibe (géntranszfer), s ezek a következmények minden eddigi környezetszennyezésnél nehezebben kezelhetőek.  Tágabb értelemben a génmanipulált fajták széles körű elterjedése csökkenti a fajon belüli biológiai sokféleségeket, szűkíti a természetes növények és állatok élőhelyeit, valamint lerontja az organikus (bio) gazdálkodás feltételeit.

Bár az EU engedélyezte tagállamaiban a génmódosított, emberi vagy állati fogyasztásra szánt  termékek kereskedelmét, Magyarországon jelenleg tiltott a genetikailag módosított növények termesztése, és ilyen élelmiszerek előállítása. Számos szomszédos ország azonban nem él a szigorúbb szabályozás adta lehetőséggel, így mindnyájunk számára fontos, hogy gémódosítás mentes, tiszta élőhelyek megmaradhassanak, és megőrizhessék a természet sokszínű nagyszerűségét.