Heti ötös - Újrakezdés - a már nem veszélyeztetett állatok
Nemrég került napvilágra az a hír (2016), hogy az óriáspanda többé nem veszélyeztetett állatfaj. A hivatalos bejelentést a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN=International Union for Conservation of Nature) tette meg, miszerint a panda a kihalással fenyegetett állatok „Vörös listáján” a „sebezhető” kategóriába került át. Az óriáspandából 1980-ban kevesebb mintegy 1000 egyed élt a Földön, a kínai állam törekvéseinek hatására pedig most körülbelül 3900-ra növekedett számuk a kínai populációban.
Az IUCN által működtetett kihalással fenyegetett fajok vörös listája (Red List of Threatened Species) 1994 óta az egész világ sztenderd megközelítése a kihalással kapcsolatos tudományos kockázatok kezelésében, mely minden növény és állatfaj helyzetének értékelésére szolgál.
Az óriáspandán kívül íme 5 másik állatfaj, amelyeknek sikerült a Vörös lista ranglétráján biztonságosabb helyre kerülni.
1. Tibeti antilop
A tibeti antilop, más néven csiru (Pantholops hodgsonii) a Csinghaj – Tibet fennsíkon honos párosujjú patás. Szőréért, és tülkös szarváért évente akár több tízezer egyedet is lelőttek. A 2000-es évek elejére az ötszázezres vagy milliós faj állományból mindössze 70 ezer egyed maradt. A hatékony védelemnek köszönhetően a tibeti antilop szaporulata jelenleg már körülbelül 200 ezres számra becsülhető, és így már nem veszélyeztetett faj (2015).
Forrás: wikimedia.org
2. Oregoni domolykó
A történelem első hala, ami „kiléphetett” a kihalással fenyegetettek listájáról (2014), az Oregoni domolykó (Oregon chub - Oregonichthys crameri). Az ezüst pettyes hal az oregoni Willamette folyón őshonos. A sekély vizes élőhely azonban megváltozott a csatornázási, gátazási építkezésekkel, illetve a nem őshonos halak betelepítetésével, így e hal populációját 1993-ban a kihalás fenyegette. A természetvédelmi szabályok és az élőhely helyreállítás következtében jelenleg már 140 ezres egyedszámmal bír ez a faj, és több mint 80 USA-beli tartományban szaporodik.
Forrás: flickr.com
3. Amúri tigris
Amuri tigris (Panthera tigris altaica): A tigrisek családjából a legnagyobb testű faj. Természetes előfordulási helye Oroszország. Az elmúlt 100 évben a populáció az orvvadászat és erdőpusztítások miatt több százezerről drasztikusan lecsökkent, az 1940-es évekre mindössze 40 bejegyzett tigris élt. Az orosz kormány teljes védettségével az Amuri tigris populáció megújulhatott és többek között a kínai határon is átnyúlhatott.
4. Barna pelikán
A barna pelikán, vagy más néven a barna gödény (Pelecanus occidentalis) természetes élőhelye az USA-ban található, Kalifornia partvonalától a Galápagos-szigetekig, illetve a Mexikói-öblön át egészen Venezueláig tart. A II. világháborút követően használt part menti erős rovarirtó szerekből (DDT) annyi került a madarak szervezetébe, hogy nem bírtak elegendő kalciumot kiválasztani a tojásaikhoz, így a pelikán populáció egyre csak csökkent. A rovarirtó szer betiltását (1972) és a természetvédelmi mozgalmak erőfeszítéseit követően a faj rehabilitálódhatott. Jelenleg a globális felmelegedés ezt az állatfajt is fenyegeti, így ők és környezetük folyamatos kontroll alatt állnak.
5. Hosszúszárnyú bálna
A hosszúszárnyú bálna, más néven a púpos bálna (Megaptera novaeangliae) észak-csendes-óceáni cetféle, általában 15, de alkalmanként akár 19 méteresre megnő, tömege akár 40 tonna is lehet. Ám lenyűgöző ugrásairól és különleges nászénekéről is nevezetes. Olajáért és húsáért a 20. században csak nem a kihalásáig vadászták. A nemzetközi tilalmak felállítását követően a faj újra szaporodásnak indult, a legutóbbi évtizedekben évi 4–7 %-al emelkedett a hosszúszárnyú bálnák száma, így már nem veszélyeztetett faj többé. A faj szaporodását és mozgását a Nemzeti Óceán- és Légkörkutató Hivatal (NOAA= National Oceanic and Atmospheric Administration) is számon tartja. Az IUCN becslése szerint a világon jelenleg összesen körülbelül 60 ezer hosszúszárnyú bálna él.
A biodiverzitás, azaz a biológiai sokféleség magába foglalja minden faj öröklött változatosságát, az egyes fajokra, így a növényvilág, állatvilág, és emberi fajra jellemző milliónyi sokszínűségét. Az ember a természet része, így nem egy alá-fölérendeltségben, hanem egy mellérendelői helyzetben kell, hogy képessé váljon önmaga megvalósítására, mely önmaga tiszteletén át vezet a Földön való élet tiszteletéig. A mi szerepünk az elkövetett hibák kijavítása, valamint a jövő biztonságának, és az élőlények harmonikus együttes életének előkészítése is.