Odú Palánta Program

Egy gyermek fejlődése a környezete odafordulásának, gondoskodásának, a megfelelő feltételek megteremtésének függvénye. Egy paradicsom palánta növekedése sem különbözik ettől; a számára megfelelő, körülölelő környezet, és a ráfordított gondoskodás dönt abban, milyen nagyra, milyen egészségesen nő, és milyen terméseket képes hozni. 

Az Odú Központ Pedagógiai Szakszolgálati Intézmény és a PDFoundation Állat- és környezetvédelmi Alapítvány közös programján, a héten adott volt számos gyermek-palánta, és négy paradicsom-palánta. Az együttműködés első állomásaként a palántákat két óvoda előkészítő csoport közreműködésében ültettük el.

Ennek a korcsoportnak a cselekvés, a környezetre való hatás-gyakorlás elsődleges, melyet a fejlesztő órákon komplex játékos egyéni és csoportos helyzetekkel gyakorlunk, a PDFoundation pedig ahhoz ad most teret, hogy ezeket a tapasztalásokat a gyermekek a környezetükön és környezetükért való munkálkodás során is megéljék és bővíthessék. Ezen élmények személyiségbe való beépülése a tevékenység során maga a földhöz, a természethez való viszony felélesztéséből, vagy továbberősítetéséből ered, másrészt pedig magának a hatásnak az eredményessége, a visszacsatolási kép konkrét minőségében mérhető.

Az Odú Palánta Program tematikája 3 hetet ölel fel, melyben a Központba járó gyermekek a paradicsom gondozásának fontosságai mellett a zöldségek, gyümölcsök minden érzékszervhez kapcsolódó megismerésével is találkoznak, természetesen életkorhoz és egyéni képességekhez mérten. A múlt héten a gyermekek megismerkedtek a paradicsommal, mint terméssel és a palántával, amiből a termés fejlődik. Ezen kapcsolódásokon keresztül, és az összefüggések keresésében kísérleteztünk- egyértelmű sikerrel. A gyermekek az ültetés folyamatában természetesen és nagyon gördülékenyen vettek részt. Hol a föld tapintása, vagy a lapátolás tökéletesesítése volt a cél, és volt alkalom próbálgatni, mi a különbség aközött, ha a vizet kancsóból öntik, vagy pohárral merítik. A föld, mint textúra megérintése megosztotta a lelkesedést. Egyes gyermekek kevésbé kedvelik a furcsa tapintású anyagokat, nem szeretik, ha piszkos lesz a kezük, esetleg a szájuk. Nagy eredmény volt tehát, hogy az eleinte vonakodó gyermekek is „bepiszkolták” rövid időre a kezüket. 

Az érzékszervek bevonásának egy magasabb szintű megnyilvánulása a paradicsom termésének tanulmányozása és befogadása volt. Milyen színű, formájú? Van-e illata? Milyen kettévágva? Milyen belülről? Na, és a legfontosabb kérdés: Milyen az íze? Ettél-e már valaha paradicsomot? Ez utóbbi kérdésre a válasz gyermekekként igencsak különbözött. Egy gyermek táplálkozási szokásai komplex, és igen egyedi mintákat követő, folyamatos változásra épülő terület. Jelen esetben is minden egyes gyermek a családja, és saját maga által is határozott, így belső- és külső szükségletekre bízott táplálkozási szokást követ. Az, hogy egy gyermek miért utasít el bizonyos állagú, hőmérsékletű, szilárdságú, színű, szagú ételeket, - így például a paradicsomot-, számos okra vezethető vissza, melyet kizárólag gondos és figyelmes vizsgálódással mérhetünk csak fel. 

Paradicsomot van, aki nap, mint nap eszik, de van, aki még sosem kóstolta. Van, aki régen ette, de belső változásai által a korábban szívesen fogyasztott ételekből a nem kívánt ételek közé helyezte. A paradicsom kóstolás programját tehát ezek tudatában kezdtem. A tányérokon guruló paradicsomok sorsa mégis óriási meglepetést okozott. Azok a gyermekek, akikről úgy tudtuk (szülők, és a szakemberek is), hogy nem esznek paradicsomot, most kíváncsian, a többiekkel együtt, szinte mohón nyúltak a termés felé és haraptak bele. Az eseményt mindannyian döbbenten, és boldogan figyeltük, illetve igyekeztük dokumentálni ezt a rendkívüli pillanatot. A csoport egyénei képességeiket a közös energiákba behelyezve mozdították a tagokat e határ átlépésére. Együttes hatásaként a gyermekek ebben a kóstolási élményben egymást emelve, egyként tudtak részt venni, mely eredményeként az eddig nehézségekkel színezett táplálkozási minták is felülíródtak, ha csak egy pillanatig is. E pár perc nem csak a gyermekeknek, de a szülőknek és számomra, pedagógusként is katartikus élmény volt.

A program folytatódik, hiszen ezek a természethez és önmagukhoz kapcsolódó élmény-csokrok így rögzíthetők, és bővíthetők is. A paradicsomok gondozásában, nevelésében, figyelésében a gyermekek maguk, a saját elhatározásaik által vesznek részt, és gazdagodnak hétről hétre új felfedezésekkel e csodálatos, külső és belső világgal kapcsolatban.